Szeretném veletek megosztani a connection challenge újabb kis kalandját: az internethez való egyenlő hozzáférés elve az íreknél valahogy még nem szivárgott be a köztudatba. Oké, hogy ez egy sziget. Oké, hogy az írek szívesebben időznek a pintjük mellett egy pub mélyén vagy az orkánerejű esőben plusz szélben a tengerparton (esetleg a tengerben). Oké, hogy itt van social life azután is, hogy elmúltál 60. Na de mégis. Ma délután úgy határoztam, hogy nem töltök internetezéssel újabb +6 órát a tanáriban a munkaidőnk után, és nem a civilben amúgy társastáncoktató karbantartó burkolt felszólítására (no rush de azért majd nézzek be a tornaterembe ahol táncolnak és szóljak ha kimentem) fogom elhagyni az iskola épületét. Tegnap két pubnak tűnő helyre is betértem érdeklődni, hogy esetleg van-e wifi (wájfáj). Az első helyen, a golfpálya mellett sajnos nem volt valami bíztató a fogadtatás: "High Five?" kis csend "Oh, ah, wifi?" Na gondoltam, jól kezdődik. A másik pubban, a Ruby's előterében, (-ahol most csodák csodája, közzé fogom tenni e bejegyzést- na de érjünk csak el odáig a sztoriban..) egy pipázó bácsi kissé bizonytalanul csóválta a fejét, de azt javasolta Tommal tárgyaljak, a pub tulajával. Tom egészen ígéretes volt, mert elsőre értette, hogy miről van szó. Ma este pedig nekivágtam. Gondoltam, előzetesen felmérem a terepet és megkérdeztem Steviet, (a landlordunkat, akinek még ne emlegettük volna- és aki amúgy bizonyos téren egészen high tech, pl. szokott venni ilyen plazmatévéket amiket Vera szobájában tart, meg múltkor láttunk nála egy becsomagolt tabletet..azóta mondjuk eltűnt..és feltételeztem, képben van ha a környéki night liferól van szó) hogy akkor ő melyik pubot ajánlaná. A lényeg persze nem is ez, hanem hogy hozzátettem, internetezni mennék. "Do they have internet? Oh, I've never seen that"...na, ez végül is annyira nem lepett meg. Miután kedvesen elmagyaráztam S-nek, hogy a wireless internetnek viszonylag ritkán vannak látható jelei és kicsit - hogy ez köznapibb példát hozzak- olyan, mint a mobiltelefon, látszott rajta, hogy na most valami újat tudott meg. Jó, oké, lehet csak az én nagymamám szokott skypeolni, gondoltam, mindegy, Stevie nem számít, irány a pub! Tom, az előző napról még örvendve hozta is a lottószelvényre írt wifi kódot egyből a pult mögül. És hiába próbáltam, a 4 betű (a pub neve) és a 6 számjegy kombinációját caps lockkal vagy anélkül, szóközzel, sorrendet variálva stb, csak nem ment. Tom és a bár közönsége (néhány 50-70-es pasas és egy igazi ballyfermoti feleség) biztosítottak róla, hogy márpedig this is the password. Aztán valahogy kiderült, hogy a wifi szó is benne van a jelszóban, csak ezt Tom valamiért nem találta lényegesnek hozzátenni a papíron sorakozó karakterekhez. Tovább küszködtem egy ideig (ez az "apró különbség" azért erősen megdobta a lehetséges variációk számát) és észrevettem, hogy időközben egyre többen gyűltek körém és épp azt vitatják, mi lehet a probléma. És ekkor végre felbukkant egy ír ifjú, aki VÉGRE lazán beírta nekem a JÓ jelszót (kiderült, az előzőben még egy felesleges szám is volt.) és azóta sem térek magamhoz. Ó, most érkezett meg Bernard, S nyolcvanéves spanja..:) Na, ki kell használnom az időt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése